Vívódás

Vers (1305 katt)

Remény, erő, fájdalom és szerelem....ez mind bennem él.
Az ember számára sokat mondóak... KÍN.
Annyiszor tapossák és tiporják személyem,
Hogy már sokszor sírva mondom; "ne, kérem..."

Remény! Mely átsegít utamon, és bíztat.
"Sikerülni fog, ne add fel... sírnod most nem kell!"
Tudom, még ha közel a vég,
A remény, akkor is bennem tombolva ég.

Erő! Nyeljek, mikor kell, vagy ne hátráljak meg.
Tudom, mikor ne szóljak. Ha itt az idő, akkor viszont ordítsak!
Dagadó mellemből mit se adjak,
Ezzel mutatva; HATALMAT kaptam.

Fájdalom, mi olykor földre kényszerít,
És nekem az a nehéz helyzetekben, mit sem segít.
Keserű ez az érzés, mit nekem a testi, sokkal inkább... lelki.
Elviselek én ezer késszúrást!
De ne mondják nekem azt...hibáztál

Hibáznék, ha szeretek valakit?
Ha odaadásom több... mint emberi?
Érzéseimet nem leplezhetem,
Így csak egyetlen szóval mondom: SZERETEM!