Széttép a valóság

Vers (1391 katt)

Elenyésző emlékek árja,
Ezer csendes szóval felváltva
Sikít már a komor világra.
És mégis ismételi halkan,
Fülemben egyre hangosabban.

Néma az ég, szótlan ma a hold,
Csillagok fénye, uralma volt,
S utánuk nem maradt más, csak holt.
Csendes alvilági kíséret
Vérfagyasztó éneke végett.

Fagyott földet álmok rémképe
Szaggatja folyton, s ömlik vére
Így hal ki minden élet fénye.
Retteg a világ, s a változás
Általi tisztító áldozás
Miatt tág sebből vérzik a szív...

Előző oldal Kergemarha