A játszótárs

Novella (913 katt)

George idegesen pillantott a faliórára. Már délután három óra, és Betty még mindig nem ért haza az iskolából. Lehet, hogy megint elcsavargott és azzal a képzeletbeli barátjával tölti az idejét? Dühösen az asztalra dobta az újságot, a hűtőhöz lépett, elővett két csomag fagyasztott ételt és berakta a dobozokat a mikrohullámú sütőbe. Ma nem volt kedve vacsorát készíteni, fáradt volt és nyugtalan. Mint ahogy az utóbbi évben szinte mindennap. Azóta, amióta megtudta a hírt: Clara gépe lezuhant, valahol az Atlanti-Óceán fölött.

...Nehéz időszak következett. Betty nem akarta elfogadni édesanyja elvesztését, zárkózott lett. Barátaitól elszakadt, apjával is egyre nehezebben értette meg magát. Egyetlen társhoz ragaszkodott csupán...
- Betty, kihez beszélsz? Senki sincs itt.
- Apa, úgy hívják, hogy Shayla. Ő egy sárkány, egy másik világból jött, hogy barátot keressen magának.
- Kislányom, sárkányok csak a mesében léteznek.
- Shayla igenis igazi! Csak épp rajtam kívül senki sem láthatja!

...Ezek után még kevesebbet beszélgettek. George kétségbeesetten próbálta áttörni a hallgatás falát, de Betty egyre inkább bezárkózott a fantáziavilágába...

...A férfit a sípolás riasztotta fel gondolataiból. A mikró jelzett, hogy az étel meleg, tálalható. George tányért, evőeszközöket vett elő, gyorsan megterített. Betty bármelyik percben megérkezhet, s bizonyára megéhezett már.

... Négy órára az étel kihűlt, a kislány pedig még mindig nem került elő. George türelme elfogyott, magára kapta dzsekijét, bezárta az ajtót és elindult az ösvényen a falu irányába.
Bettyt félúton pillantotta meg. Kinn állt az Indián-szikla peremén és a távolban figyelt valamit, táskája mellette hevert a földön. George tudta, hogy a szikla alatt ötvenméteres szakadék nyílik, bővizű patakkal a mélyén. Ha elveszti az egyensúlyát, ha leesik...

- Betty! Betty! Azonnal gyere el onnan! - kiáltotta kétségbeesetten és rohanni kezdett felé.

A kislány megfordult.

- Ne zavarj! Shaylával beszélgetek.

George dühösen megállt.

- Most már tényleg elég! Elkésel otthonról, veszélyes helyeken csavarogsz, ráadásul semmi sem létezik számodra a képzelt barátodon kívül! Azonnal gyere el onnan!

Betty dühösen toppantott.

- Shayla igenis létezik! Ő bezzeg sohasem kiabál velem! Azt is megígérte, hogy elvisz Anyához!

A szikladarab, melyet már korábban meglazítottak a fagyok és az esőzések, megmozdult, kifordult a helyéről. George iszonyodva látta, ahogy Betty eltűnik a perem mögött.

...Nem emlékezett, hogyan jutott le a patakmederhez, a ruhája elszakadt, kezét véresre horzsolták az éles kövek. Cipője, nadrágja átázott, amint a mederben gázolt, keresve AZT a helyet...
Ott volt. Egy apró színes folt a sziklák között, mozdulatlanul. Lehajolt hozzá, kinyújtotta a kezét, de félt megérinteni az élettelen testet. Borostás arcán két könnycsepp gördült végig.

Egy árnyék vetült rá a magasból. Felpillantott.

...Fölötte ott lebegett a sárkány. Acélkék testén megcsillant a felhők között átszüremlő napfény, hatalmas denevérszárnyai lomhán kavarták a levegőt. Hátán pedig, nyakába kapaszkodva... ott ült Betty.

- Apa, látod, igazat mondtam! Shayla eljött és megmentett! Most pedig elvisz Anyához!

A hatalmas lény emelkedni kezdett, az ég felé. A szürke felhők között rés nyílt, egy sziporkázó ablak, s mögötte egy ismeretlen világ képe tűnt fel. Csillogó épületek, égbenyúló tornyok, s közöttük az égen... sárkányok, mindenütt.

Shayla egyenesen a nyílás felé vette az irányt, átlebbent rajta. A rés lassan bezárult, a felhők újra beborították az eget.

George ismét lenézett a sziklákra... de a kis test már nem volt ott. Egy összegyűrt zsebkendő maradt csupán a földön. George felvette, kibontotta.

A zsebkendő közepén egy kéken csillogó korong hevert. Egy sárkánypikkely.

...A férfi ott állt az Indián-szikla peremén és az eget nézte. Kereste az a rést, azt az ablakot, ahonnan az a másik világ nyílik. A pikkelyt, melyet eddig a tenyerében szorongatott, az arcához emelte, Érezte, hogy melegség, megnyugvás sugárzik belőle... és egy ismerős hang.

- Itt vagyok - suttogta Betty. - Itt van velem Anya is, vigyázni fog rám.
- Várunk, George. Itt az idő - csendült Clara rég hallott hangja. - Nincs mitől félned. Gyere, és örökké együtt lehetünk.

...A férfi behunyta szemét, széttárta karjait és lassan előre dőlt, a szakadék felé.