Másnap

Novella (976 katt)

Előszó: Ez a kis szösszenet egy msn-beszélgetés során keletkezett improvizáció, amit érdemesnek tartottam arra, hogy elmentsem és finomítgassam, a történet helyszíne egy általam alkotott fantasy világ, és az egyik első ilyen irányú próbálkozásom, szóval biztos tele van hibával meg minden, de azért jó lett szerintem.

Ébredezel, a lábaidat látod magad előtt, amint ébredezésed okán az első mozdulatokat teszik szépen lassan és kiszabadulnak az őket részben befedő sárrétegből, amibe még az este süppedtek, mikor hót fáradtan jelenlegi viszonylagos kényelmet adó falnak hátadat döntve el szundítottál.

Feltápászkodsz, előrenézel, a nap az a szokásos szürkés sötét egyhangúság, amit már régen megszokottnak érzel, s körültekintve sem látsz semmit, amit egyébként nem találnál egy ilyen éjszaka után megszokottnak, mert hisz nem mindennap történhet, meg hogy Sárfészekre jön ő -khm akarom mondani-: Ő a nagy és híres prédikátor Zwarfsz aki mint hírlik bizony "csudát tesz véletek" - na, jó jó, de akkor miért is olyan átlagos egy reggel ez egy ilyen éjszaka után? (rémlik fel agyad értelmesebbik italtól MÉG kevésbé károsodott felében). - Mit tudom, én hagynál már te lökött!(válaszolja a másik fele).-

Majd gyorsan elzárja a "bűnös gondolatok forrását" annak rendje és módja szerint, nehogy a "félrevezető értelem" megfertőzze elméd, hisz az a romlás maga!

Na de állj, kicsit elkalandoztam!

Szóval: bár fejed kicsit fáj, de a gyors helyzetjelentések, melyek szépen lassan beérkeznek elgyötört elmédhez tested minden részéből, egybehangzóan azt tudatják veled hogy Oh:"bizony jóféle a helyzetnek állása", persze ez elmédben már kb. így hangzik:"de gyoót bérúgtam a zeste"

Minden részed megvan, nem bűzlesz, sőt néped mértékével mérve kifejezetten azt lehet mondani, hogy: te vagy az édenkert és a legcsodálatosabb virágoskert s a legkedvesebb lányka édes illat orgánumának az ős forrása.

Ennek konstatálása kifejezett örömmel tölt el.

Ám ez mély eufóriát megtöri az a hirtelen tudatodba fúródó mély és förtelmes érzés, melytől kisagyad retteg s értelmed fundamentumának legmélyebb bugyrait is felforgatni képes: Miszerint éhes vagy:"kéne valami énní valóó" jön az menyei áldásként ható bölcs meggondolt és belátó gondolat tudatalattidból.

Tudatod s már említett hivatásos "éhségrettegő" kisagyad vadul helyeslésbe kezd, így hát megindítják az nagy és dicső tett sorozatot e meg nem énekelt hősei elivott agyadnak, melynek eredményeképp izmaid megfeszülnek, és erőnek erejével győzik le a lég és a sár démonai által ellenük küldött akadályokat. Tested feltartóztathatatlanul előretör, a tévedhetetlen sötétben jól látó szemed vezeti, mely vaktyúk is talál szenet alapon észlelt egy földön heverő kenyér darabot, mely felé irányít, és amelyet a már említett hősök vezényletével kezeid megragadnak (járulékos apróság, hogy hasra esel, e mozdulat közben) és szád szorgos munkás fogai közé illesztik az édesnek és kiválónak nem, de száraznak és kissé penészesnek mondható táplálékot.

Melynek hatására szádban élő apró-népségek gombák s egyebek népessége ismét nagymértékben megnő, már amennyire lehet persze ezt még fokozni.

Gyomrod az egyetlen szenvedő alanya e dicső harcodnak az életedért, emésztőrendszered központja részben megszokásból részben szükségből és egy kicsit tiltakozása jeleként egy gáz löketet indít el, mely nemesebbik feleden nem sokkal később nagy hanggal távozik.

Ezt elméd már sokszor említett két élharcosa az elégedettség jelének ítéli, és ennek ünnepléséből némi boldogsághormont eresztenek fejedbe az esti mennyiség maradékából, ezen kívül fokozzák az élelem beszállításának tempóját is melyet gyomrod újabb gázlökettel hálál s az ördögi kör "bezárult".

Ez így megy egészen addig, míg a gázkibocsátásod és az élelem bevitele egyenes arányossággal már akkorára gyorsul, hogy félrenyelsz, és bár gázkibocsátásod okán felszabadult hormonok miatt csodás jó kedved van, amit még ez a nem mellékes tény sem képes letörni, miszerint esélyes, hogy kb. 45 másodpercen belül bele fulladj éhenkórász létedre a kajába.

Mit mohó étvágyad okozta félrenyelés indukál.

Bár emberi szempontból haladás hogy már állva fuldoklasz, és nem fekve habzsolsz és - hát mondjuk ki őszintén - fingsz.

Ám ekkor a világ igazságát nagyban hirdeti egy hirtelen, mint derült égből nyílzápor módjára bekövetkező esemény, amely hátadat egy heroikus erővel és nagy sebességgel hajtott tenyér formájában éri.

S csodás s tiszteletre méltó élted, melyet magas színvonalú pallérozott csiszolt s műveltnek számító elme irányít egészséges testben, megmenekült egy ilyen köznapi haláloktól

Az gyilkos s gonosz kenyér darab immár bűneit elismerve önmagába roskadva, rettegve az borzalmas nép haragtól mit vizionál, maga elé a földön hever nagy könyörgésben előtted. S egy jól irányzott mozdulattal ez gonosz s álnok ellenségét népednek a poklok poklába küldve a földbe taposod.

Ez dicső s felettébb jogos ellenállásodat halk ám mégis biztató taps fogadja hátad mögül s hátranézvén, hogy megháláld néped szokása szerint ez dicső s bátor tetterőt s akaratot, mely kezet emelvén hátadra életed menté meg.

Ez tett mögött bizony elsőre, nagy döbbenetedre majd később nagy örömödre, mert bizonyítva látod népedet vezénylő bölcs mondásokat, miket az éjszaka folyamán elméd magába fogadott.
Megmentőd nem más, mint maga Zwarfsz a dicső s immár meggyőződésed szerint méltán híres prédikátor s életmentő.

S hirtelen eme HATALMAS s ezt nem csak néped mértékével érted tett meghálálására egyre másra törnek fel belőled a szavak, melyekkel elméd egyre jobban s jobban igyekszik bizonyítani, hogy mennyire hálás vagy s boldog, hogy Ő az Ő kezét egyáltalán megmozdította, hogy téged megütve az Ő kezével meg mentse a te életedet Ő!

Ez dicsőség számodra s áldás életedre, így érzel ettől

Majd számodra rettenetes ám mégis magasztos hirtelenséggel Ő az Ő kezével INT feléd, hogy a "kötönöm tépen nadon nadon kötönöm tépen o o nad nad nad ZWARFSZc é-én én nadon de nadon... " szavakból álló szófolyamod megszakadjon, hogy Ő az Ő szájával hozzád szavakat intézzen Ő!

Tudatod, mint a száraz sivatag az éltetővizet, mint a méh a nektárt, mint a csecsemő anyja tejét (bár lenne róla fogalmad mi az a nektár meg a sivatag), úgy issza elméd eme szavakat, amelyeket Ő az Ő szájával hozzád intéz

Ezek az Ő szavai: igazán nincs mit, kedves honfitársam ez a legkevesebb, amit egy magunkfajtának meg kell tennie a másikért, hisz az élet szép, hiszen ti itt boldogok vagytok mind s bölcsek is, hiszen nem törődtök olyan nagy és fellengzős butaságokkal, mint pénz, vagyon, hatalom és könyvek.

Melyek aztán főleg nagy ellenségei eme világnak, mit ti itt természetes bölcsességetekkel teremtetettek magatok számára.

Hisz mily csodás gondolatok fűtik az elmét mely oly bölcs vagy legalábbis hasonlatos a tiédhez s ételét a földről szerezve étkezik ott, s csodás illatokat szabadít fel, s mind ezt hozzám hasonló szónokok tanácsa alapján teszi, s azokat gondolkodva továbbfejlesztve követi s ezek után az alkoholok segítségével felmagasztosul még fejlettebb szinteket érve el ezen a dicső úton.

Ezen dicső szavakat az estiekhez hasonlóan bölcsebbnek ítéled mindennél és ekképpen is fogsz tenni egész életedben, erre esküszöl itt és most NEKI ezekre a szavakra, amiket az Ő szájából intézett hozzád.

Ám ekkor igen magas és fejlett eszmecseréteket egy szörnyűséges fénysugár zavarja meg mely iszonyat módjára tör utat magának a csodás szürkeségen át majd rettegéssel tölt el téged s minden jelenlévőt

Oh, mily borzalom, mily rettenet, ez csak az aljas tündék bűne lehet, kik leggonoszabb és legsátánibb teremtményei a világnak! Ám dicső elméd fundamentumának, mely kiváló volt a kiválók közt, egy undorító gonosz és kegyetlen nyílvessző vett véget áldásos ténykedésének, mellyel a világot előre vitte hited szerint

Majd még elméd és az iszapon túli ország határán még észlelsz egy mondatot, melyet egy ember s egy tünde vált egymással:

Ember: - Szép lövés volt Gilidar uram, mintaszerűen bánik az íjjal, ez az iszaptörpe sem rontja már e földet förtelmes bűzével, gonoszságával s ostobaságával!

Gilidar: - Köszönöm barátom, Keldran de most tovább, arra még sokan lehetnek!

VÉGE