Kitörés

Novella (960 katt)

Akisnak izzadságcseppek gyöngyözték homlokát, azonban ez nem a hőségtől vagy a fizikai erőkifejtéstől volt így - bár itt a kőbányában ez lenne a természetes - ő koncentrált.
Elméjében ostromolta azt a burkot, melyet a király főmágusa hozott létre. Azzal a szándékkal, hogy Akis soha ne használhassa mágikus képességeit.
A tett, amivel ezt kiérdemelte, a király elleni lázadás volt.
A lázadás bukása után háromszázötven megmaradt emberével együtt került a kőbányába.
Ennek már két éve.

Ennyi idő alatt sikerült a burok varázst megismernie és meggyengítenie.
Nagyon kevés időre volt már csak szüksége, hogy újra szabad lehessen.
A bányát őrző harcosokon kívül azonban volt itt egy mágus is, akinek el kellett terelni a figyelmét, nehogy még a burok teljes megszűnése előtt közbeavatkozzon.
Akis képességei egy részét már visszanyerte, így nem volt nehéz összehangolni a lázadást.
A parancs telepatikusan érkezett a többi rabhoz, akik nem olyan régen még fegyvert fogtak a kezükben és nem csákányt. Tudták, mit kell tenniük.
Egyszerre indult meg a több száz rab a mágus házikója felé, mely a bánya fölött kapott helyet alig egy kőhajításnyira az őrtoronytól, ahol a két íjász tanyázott.
Az őrök gyorsan reagáltak, és elállták az egyetlen kivezető utat.
Mire a rabok a közelükbe értek, már nyílvesszők csapódtak a csákánnyal és kalapáccsal felszerelt emberek közé.
Többen felbuktak, az igazi pusztítást azonban azok a tűzlabdák okozták, melyeket a riasztott mágus dobott az emberek közé.
Ez azonban nem állította meg a lázadókat, akik elérték az őrök sorfalát.
A katonák pajzsaik védelméből osztották halálos kardcsapásaikat, és hátráltak ugyan, de jelentősen lelassították a lázadókat, az íjászok és a mágus tökéletes célpontjává téve őket.
A felmentő sereg az égből érkezett egy villám formájában, ami élettelen ronccsá változtatta az íjászokat.
Akisnak sikerült legyőznie a burkot. Tudta, a mágus a legveszélyesebb ellenfél, így minden figyelmét rá fordította.
A mágus látva az íjászok halálát, gyorsan taktikát váltott.
Megidézett egy kőgólemet, és a lázadók ellen küldte, miközben egy tűztenger varázslatot indított Akis ellen, aki egy jégfallal próbálta magát megvédeni.
Ezalatt a gólem berontott a lázadók közé, akit nem a lábaival taposott el, azokat az öklével zúzta agyon.
Fékevesztett tombolása elől még az a néhány megmaradt őr is hátrébb húzódott.
Akis a jégfal védelmében új varázslatba kezdett, melynek hatására a föld darabjaira robbant a gólem alatt.
Több lázadó is áldozatául esett a csapásnak, a szétroncsolt testek minden irányba repültek a felszabadult erő hatására, aminek a gólem sem tudott már ellenállni, hatalmas robajjal hagyta el a földi létet.
A mágus hitetlenkedve nézte lénye és a saját vereségét, arckifejezése akkor sem változott, amikor a lázadók pengéi átjárták testét.
Akis végignézett ujjongó harcosain, száznál is kevesebben maradtak.
Végre szabadok.
Hamarosan megkezdik az új sereg gyűjtését, az övék lesz a királyság, a szomszédos birodalmak, az egész világ. Hamarosan...

Akisnak izzadságcseppek gyöngyözték homlokát, azonban ez nem a hőségtől vagy a fizikai erőkifejtéstől volt így, hanem a láztól, amely lassan legyőzte őt.
A kőbánya őrei nem igazán törődtek egy beteg rabbal, volt rajta kívül még több száz másik, aki dolgozni fog.
Az élete végéig.