Farkasvér - Vezet az ösztön (9.rész)

Novella (953 katt)

Egy héttel később...

Kylie

- Josh, te egy igazi pancser vagy - jelentettem be kedveskedve, mire hátra pillantott rám a válla felett, és felhúzta az ínyét borotvaéles fogairól.
- Josh, koncentrálj a feladatra! - dörrent rá Rick, majd felém villant a szeme, és rám is legalább olyan bosszúsan nézett, mint a fiúra. - Te meg ne bosszantsd!
- Bocsánat - feleltem, de valójában egyáltalán nem sajnáltam. Mindig is kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott, hogy Josh-t felidegesítsem, egyszerűen csak azért, mert ő is vevő volt rá, és olyankor mindig olyan jókat lehetett vitatkozni vele. Most azonban nem ezért szóltam be neki. Most azért bosszantottam, hogy kizökkentsem, és Jake-nek legyen lehetősége a földre dönteni. Ez természetesen nem volt fair, hát persze... Roppantul szégyelltem is magam miatta.

Az edzőteremben ültem, a matracok tetején, törökülésben, és megigézve bámultam, ahogy a terem közepén Jake éppen kifordul Josh szorításából. A karján és a hátán táncoltak az izmok, a mozgása kecses volt, és halálosan pontos. Senki sem mondhatta volna meg róla, hogy alig hét napja még az életéért küzdött, mert kiperforálták a gyomrát. Most már csak egy halványuló sebhely, és a pólóján néha-néha áttetsző kötés emlékeztetett rá, hogy majdnem elveszítettem. Önkéntelenül is a jobb kezem felé nyúltam, de még éppen idejében kaptam észbe, hogy megállítsam a mozdulatot. Éreztem, hogy Rick tekintete a hátamra szegeződik, és nem akartam, hogy tudja, mi jár épp a fejemben. A kézfejemből már napokkal ezelőtt eltávolították a kapcsokat és csavarokat, de még mindig meglehetősen érzékeny volt, ezért még a jövő héten sem edzhettem. Beth szigorú utasítása szerint. A mély karmolás nyomok már vékony, halványrózsaszín vonalakká szelídültek, de a rémálmoktól még mindig nem sikerült megszabadulnom. Azok a legelső éjszaka óta ugyanolyan élénken kísértettek.

Jake előre mozdult, hogy elkapja Josh nyakát, de a srácnak még éppen sikerült kicsúsznia az ujjai közül, és visszacsapása a hasán érte Jake-et. Felszisszent, és meggörnyedt egy pillanatra, én pedig hangosan felmordultam, és már megfeszültek az izmaim, hogy Josh-ra vessem magam, de Rick elkapta a vállamat és jelentőségteljesen megszorított. Felé kaptam a fejem, a szemei figyelmeztetően rám villantak, úgyhogy mély levegőt vettem és a helyemen maradtam, bár nagy erőfeszítésembe került. Mikor visszanéztem feléjük, Jake már újra talpon volt, bár kissé zihálva vette levegőt.

Legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy hagyják abba, Jake még nincs erre készen, de tudtam jól, hogy ez nem az én hatásköröm. Ráadásul tisztában voltam vele, mennyire neheztelne érte Jake, ha látványosan félteni kezdeném.

Ám a következő pillanatban tökéletesen nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire felesleges dolog is aggódnom miatta. Karommal Josh felé vágott, de a srác lebukott, és arrébb vetődött előle. Azonban elvesztette az egyensúlyát, és míg éppen azon küzdött, hogy talpon maradjon, Jake ráugrott, a földre döntötte, majd egy elegáns mozdulattal átharapta a torkát. Ragyogott a szeme, mikor felemelte a fejét, és rám pillantott. Visszamosolyogtam rá, és nem tagadhattam le, mennyire büszke vagyok. Még csak alig néhány napja épült fel, de már most milyen erős... Annyira jó volt nézni harc közben.

- Hé, haver - nyögte Josh. - Tudod, nem vagy épp pehelysúlyú. Szóval nyugodtan lemászhatnál végre rólam.

Jake rávigyorgott, aztán feltápászkodott, és a kezét nyújtotta, hogy felhúzza a földről. Josh elfogadta, majd a következő pillanatban lerántotta maga mellé, egy villámgyors mozdulattal a hátára gurult, és karkulcsba fogta Jake nyakát. Több se kellett! Felpattantam a matracokról, és fenyegetően rámordultam.

- Ne játssz az életeddel, Josh! - hördültem fel, miközben Rick elém lépett, és széles hátával kitakarta a képből Josh döbbent képét, meg Jake kajánsággal vegyes elégedett arckifejezését.
- Elég lesz, fiúk - jelentette be, és hangja határozottan csengett. - Josh, fejezd be az ökörködést, különben felküldelek Beth-hez mosogatni.

Ez megtette a hatását. A fiú egy szempillantás alatt felugrott Jake hátáról, és még fel is akarta segíteni, de Jake határozott mozdulattal elhessegette. Könnyedén, ruganyosan állt talpra, és rám mosolygott. Éreztem, hogy a pulzusom meglódul, kiléptem Rick háta mögül, és felé indultam.

Kinyújtotta a kezét, mikor pedig megfogtam, magához húzott és könnyedén szájon csókolt. Csak egy aprócska puszi volt, inkább olyan "jó, hogy látlak" típusú, de beleborzongtam tetőtől-talpig. A kezét a derekamon felejtette, én pedig szorosan az oldalához simultam.

- Ó, az Isten szerelmére - forgatta a szemét Josh látványosan - menjetek szobára, gyerekek, felfordul a gyomrom!

Jake kajánul elmosolyodott, és még közelebb húzott magához, mire a derekamon pihenő ujjai közé fűztem az enyémeket.

- Csak irigykedsz! - vágott vissza, és megcsillant a szeme. Rákontráztam.
- Csak azért, mert veled élő nőnemű lény a büdös életben nem állna össze, még nem kellene másokra...
- Elmentek ti a fenébe! - vágott hozzám egy éppen kézre eső labdát, de még időben elhúzódtam, és a dobás pontosan Ricket találta fejbe, aki egy pillanatra lehunyta a szemét, mély levegőt vett, és elszámolt magában tízig... aztán húszig. Végül kinyitotta a szemét, és nagyon jelentőségteljesen Josh-ra nézett. A srác vállai meggörnyedtek, majd nagy levegőt vett, és mint ahogyan elítélt lép a bitó alá, elkezdet magát a lépcső irányába vonszolni. - Megyek mosogatni.
- Nagyon helyes - bólintott rá Rick. - És ha már amúgy is ott vagy, Beth valami meghámozandó zöldségeket is emlegetett.

Josh síron túli hangon felnyögött, de nem mert lázadni a sorsa ellen. Lépeti lassan elhaltak a lépcső tetején. Mikor már biztos volt benne, hogy a folyosón van, Rick felém fordult és szigorúan a szemem közé nézett.

- Ne cseszegesd állandóan! - Majd Jake-re pillantott. - Neked meg egyre nagyobb a szád, kölyök!
- Jó mesterem van - szorította meg a kezem, mire majdnem hangosan felnevettem, de aztán még időben visszafogtam magam.

Rick csak megrázta a fejét, magában elkönyvelte, hogy teljességgel reménytelen esetek vagyunk - legalábbis én, Jake viszont egyre jobban azonosul velem, ergo ő is a szakadék felé száguld - majd felmordult, legyintett, és otthagyott minket, hadd szolgáljunk továbbra is egymás romlására. Részemről tökéletesen megfelelt a dolog!

Mikor léptei már a folyosón recsegtek, Jake szembe fordult velem, kezét a tarkómra csúsztatta, és hosszan, hevesen megcsókolt. Mikor elhúzódott, ezüstszemei tűzben égtek.

- Nekimentél volna Josh-nak? - kérdezte halkan, és a szája széle mosolyba rándult.

Mély levegőt vettem, hogy még jobban érezhessem az illatát, és kezemet a hasán húzód sebhelyre tettem, majd felnéztem a szemébe.

- Minden különösebb lelkifurdalás nélkül - feleltem, és akaratlanul is felvillant előttem Seth élettelen arca. Igen. Bármit megtennék érte, tényleg bármit. Észrevette, hogy elkomorodtam, az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A tekintete gyengéd volt és megértő, mintha pontosan tudná, mi jár a fejemben. Mert talán tényleg tudta.
- Én is megtennék érted bármit - jelentette ki egyszerűen. Magház ölelt, és fejét a hajamba temette. - Ha tehettem volna, én magam végzem ki azt a szemetet - a mondat vége morgásba fordult, és az indulattól megremegett a hátamra kulcsolódó keze.
- Tudom - motyogtam a mellkasába, aztán kicsit hátrébb húzódtam, hogy felnézhessek az arcába. - De most már felesleges foglalkozni vele. Meghalt és kész.

A tekintete elborult. Olyan volt, mintha felhők úsztak volna a Hold elé.

- Ma éjjel is sírtál álmodban.

Hosszan kifújtam a levegőt, aztán megpróbáltam könnyedén rámosolyogni.

- Majd elmúlik - Mikor láttam, hogy a szemei még mindig komolyak, lábujjhegyre álltam, és két kezembe fogtam az arcát. - Ne aggódj miattam, oké? Jól vagyok! Tényleg! - Mikor nyilvánvaló volt, hogy nem igazán hisz nekem, hozzátettem: - A rémálmok pedig majd elmúlnak. Csak idő kérdése.

Felsóhajtott, és végül bólintott. Keze végig simított a derekamon, aztán felkúszott a hátamra és beleveszett a hajamba.

- Hát jó.

A szája az enyém felett lebegett, éppen csak egy sóhajnyi távolságra... mikor Josh hangja hasított bele a pillanatba.

- Beth azt mondja, gyertek segíteni! - majd félpercnyi csend után hozzá tette: - Én is ezt mondom: segítség!

Felnyögtem, egy pillanatra Jake homlokának döntöttem a fejem, aztán elhúzódtam és visszakiabáltam:

- Josh, te egy tapintatlan tuskó vagy, csak hogy tudj róla!
- Kösz az elismerést! - majd hallottuk, hogy eldübörög a konyha irányába.

Felmosolyogtam Jake-re, akinek pillantása egyértelműen azt üzente, hogy szerinte mindenki tökéletesen elboldogul nélkülünk is, én pedig hajlottam volna rá, hogy egyetértsek vele, de ekkor Zara és Tommy bukkantak fel a lépcsőfordulóban. Zara csak elmosolyodott, de Tommy nem bírta ki beszólás nélkül.

- Sziasztok, tubicáim, csak nem megzavartunk valamit?

A plafonra emeltem a tekintetem, és reményvesztetten felsóhajtottam. Hangom a mártírokat idézte:

- Esküszöm, egyszer össze foglak kötözni Josh-sal.

Ezt nem érette. Szemöldöke a homlokára szaladt. Jake viszont a hajamba fúrta a fejét a nyakamba nevetett.

- Miért is?
- Semmi, Tommy, semmi - legyintettem, aztán elléptem Jake-től, ujjaimat az övébe fűztem, és elindultunk a lépcső irányába. Mikor elmentünk mellettük, Zara fülébe súgtam:

- Kérlek, verd agyon az én nevemben is.

A lány rám mosolyogott, majd biccentett.

- Vedd úgy, hogy elintézve.

A morgás már akkor megcsapta a fülünket, mikor felértünk a folyosóra. A tekintetünk találkozott és egymásra mosolyogtunk.

Egészen egy héttel ezelőttig nem éreztem magam biztonságban sehol. Egy falat emeltem magam köré, amely megakadályozta, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz. Amely engem is csapdába zárt, olyan csapdába, amiről nem is tudtam, hogy valójában létezik. Mégis ott volt, pedig az ösztöneimnek sosem kellett volna gátat szabnom. Azt hittem, a többieket is védem vele, pedig valójában csak nem mertem szembenézni a múltal. A fal engem is védelmezett, de milyen áron? Ahogy most Jake-kel végig sétáltunk a keskeny folyosón, ahogy a tenyeremben éreztem a keze melegét, az illatát, amikor fölém hajolt... Úgy éreztem, végre megtaláltam a helyem.

Amikor beléptünk a konyhába, ahol Beth éppen Josh-sal veszekedett, a kőpadlón pedig egy tányér rommá tört darabjai hevertek szanaszét, hosszú idő óta először éreztem úgy, hogy ismét van családom.

- Nem tehetek róla, egyszerűen csak kicsúszott a kezemből!
- Ez volt már a negyedik tányér a nap folyamán, Josh! - Beth felénk fordult, még egy lesújtó pillantást vetett Josh-ra, aztán csak legyintett, és a konyhapult felé bökött a fejével. - Jake, zöldségek - majd a sarokban álló seprű irányába - Kylie, seprű. El sem hiszem, hogy állandóan csak a baj van veletek!

Összemosolyogtunk Jake-kel, aztán mindketten elindultunk a kiszabott feladatunkhoz. Josh éppen egy papírgalacsint dobott a szemétbe, vagy három méterről, de elhibázta, és az lepattanva a kuka széléről, a földön landolt.

Nem bírtam ki, hogy ne tegyek megjegyzést:

- Szar lyukérzéked van.
- Neked meg túl nagy pofád!

Hát igen, ha már a családodra sem számíthatsz, akkor aztán tényleg elvesztél.

Vége