Veszélyes Vadászat 2.rész

Novella (962 katt)

2.rész

A fiú, aki oly vakmerően elhagyta még hajnalban a hajót, most gondolataiba merülve követte a vadállat nyomait, amit még kora reggel fedezett föl.

Björn Svenson, Vörös Erik fogadott fia, ruganyos léptekkel haladt a csapáson. Még alig látott tizennyolc tavaszt, de már birkózásban vállra fektetett bárkit, aki kihívta. Eriket nemegyszer elkísérte portyáira, de medvére most először vadászott itt a ködös nyugaton!

Magas volt, nyúlánk, izmos testalkatú; vállig érő, dús haját a szél borzolta. Természete lobbanékony, mint Eriké; anyjától, Inától inkább makacsságát örökölte és zöld szemeit. Tetőtöl talpig vastag bundába burkolózott: a tavaszi kék égbolt ellenére metszően hideg volt a levegő!

Egy rövid hajítódárdát és egy hosszabb lándzsát markolt bal kezében, az oldalán pedig vadásztőr lógott bőrtokjában. Nyakában egy amulett lógott bőrbe varrva; még Horsától kapta a hajón, indulásuk előtt. Az amulett párja az öregnél maratdt.

- Varázserejű! Megvéd az ártó szellemektől! - mondta. Björn kedvelte a félszeműt; gyakran mesélt neki - ha éppen olyan kedve volt és nem volt részeg - régi harcokról meg vadászatokról.
Furcsa bizsergés futott rajta végig, ez visszarántotta őt a jelenbe. Ösztönösen megállt, lekuporodott, dárdáját dobásra készen tartva! A hóbuckák közül egy hatalmas fehér "hegy" emelkedett ki. A jegesmedve mellett egy félig elfoigyasztott fóka véres maradványai vöröslöttek.

- Itt az út vége! - gondolta. - Most bebizonyítom, hogy a vikingek vére vagyok!

A medve véres pofájából mennydörgő bömbölés tört ki. Szélvészként rontott Svensonra, hogy eltiporja!

A fiú az utolsó pillanatig várt, amikor az állat két lábra emelkedett, s árnyéka eltakarta a napot, Björn felemelte a széles pengéjű lándzsát, a végét szilárdan leszorította a fagyott talajra. A csillogó penge egyenesen a medve szívét célozta! A több mázsás test lezúdult, hogy karmos mancsaival bezúzza a vakmerő koponyáját és mellkasát: egyenesen bele az acélba! A hatalmas állat mordult még egyet s kimúlt.

Levegő után kapkodva próbálta magát kiszabaditani a test alól! Miután sikerült, percekig ült lihegve a földön; keze-lába reszketett az erőfeszitéstől! Néhány kisebb zúzódással megúszta a találkozást.

- Férfi vagy! Igazi férfi! - gondolta magában.

Jócskán elmúlt már dél, mire sikerült megnyúznia. A hóban kiterítve a bunda még hatalmasabbnak tűnt. Éppen végzett, véres tőrét tisztogatta a hóban, amikor lépéseket hallott a háta mögött.

- Thorra, szép zsákmány!
- Az!...

Büszkén fordult hátra, hogy eldicsekasedjen zsákmányával, ám szemei elkedrekedtek, mert nem Lars és emberei csörtettek felé a hóban!