Rhian és Ewan történetei - A szél és az oroszlán

Novella (974 katt)

A világ egy távoli pontján élt két fiatal. Nagyban különböztek egymástól, sorsuk mégis összefonódott. Egy törzs tagjai voltak. A lány a varázslás és mágia titkait tanulta, a fiú pedig harcosnak született. Ők voltak Rhian és Ewan, ez az ő történetük.

Ewan a törzsfőnök fiaként a harcosok vezére volt. Egy világ választotta el az árva Rhiantől, akit a törzs varázslója vett gondjaiba. Egy törzs tagjai voltak, mégis sokáig nem ismerték egymást.

Rhian öt éves volt, amikor hosszú útra indult a varázslóval. Titokzatos járvány pusztított mind az emberek, mind az állatok között. A varázsló szerint ez az ő hibájuk volt, az istenek megharagudtak rájuk gyarlóságukért, és neki, mint a törzs bölcs emberének, száműzetésbe kell vonulnia. Ezzel az áldozattal pedig a járvány semmivé lesz, és visszanyerik az istenek kegyeit. Rhiant nem tudta volna kire bízni, ezért magával vitte. Hosszú vándorlás vette kezdetét. Tizenöt év telt el. Rhian közben jól kitanulta a mágiát. Abban a reményben indultak vissza a törzshöz, hogy a lány majd a varázsló helyébe léphet.

A száműzetés sikeres volt, a járvány néhány éven belül teljesen eltűnt, és azóta se ütötte fel újra a fejét. A törzs hatalmas ünneppel fogadta a visszatérőket. Óriási tüzet raktak és nagy lakomát rendeztek. Ewan apja oldalán foglalt helyet, mint a harcosok vezére és leendő törzsfőnök. Csodálattal figyelte Rhiant a varázsló mellett. Nem emlékezett rá gyerekkorából, csupán annyit tudott róla, hogy egy árva lány, akit a törzs varázslója nevelt fel. Most pedig ott állt előtte egy nő, aki büszkén megjelent az egész törzs előtt, és be akarja bizonyítani, hogy képes elfoglalni méltó helyét a társadalmukban.

Ameddig tartott a lakoma, Ewan végig Rhiant figyelte; ahogy az élményeiről mesél a törzs többi tagjának, ahogy apróbb varázslatokat mutat be, vagy épp jósol. Ez az ő ünnepe volt. Száműzetésben felnőni, vég nélküli vándorlás közepette... Ilyen körülmények között még életben maradni is nehéz, és ő eközben még a varázslás tudományát is kitanulta. Minden bizonnyal vadászni is tud, különben nem élhette volna túl úgy, hogy egyedül a varázsló próbál élelmet szerezni kettejüknek. Ewan szinte megigézve érezte magát a lány tetteinek nagyszerűségétől.

Az ünnep végén a harcosok mutatták be tudásukat. Rhian kíváncsian figyelte a felsorakozó férfiakat. A sok közül csupán az egyik keltette fel a figyelmét. Ez az egy lándzsát fogott, majd a sor elejére állt, és mikor a törzsfőnök jelt adott neki, ellenfelet választott. Könnyedén legyőzte azt, aztán Rhianre nézett. Tekintetük találkozott. Ewan büszkén bólintott Rhian felé, majd visszament a harcosai mellé. Ez azt jelentette, hogy Ewan Rhiannek ajánlja győzelmét. Onnantól kezdve Rhian nem tudta levenni a tekintetét Ewanről. Harcosok küzdöttek egymással, a többi ember éljenzett, üvöltözött, ahogy egyik harcos legyőzte a másikat, de Rhian csak Ewant nézte.

Aztán a harc véget ért, és mindenki aludni indult. Rhian elgondolkodva indult nyugovóra térni, de nem jutott messzire. Ewan állította meg. Rhian nem tudott mit mondani, Ewan viszont beszélni kezdett. Elmondta neki, hogy csodálja és szeretné elvenni. Rhian persze ha akart volna se ellenkezhetett volna, hiszen Ewan a törzsfőnök fia. De nem is akart ellenkezni. Úgy érezte, jó helye lenne varázslóként Ewan mellett. Azonban ő nem élt a törzzsel, ezért nem ismerte a szabályaikat. Ewan pedig úgy gondolta, hogy mivel ő a leendő törzsfő, nem kell törődnie ezzel az egyetlen törvénnyel, miszerint varázs-ember nem egyesülhet a vezetők családjával.

Másnap mindketten Ewan apja elé járultak. Elmondták szándékukat, és a törzsfő haragra gerjedt. Az istenek ellen való lázadásnak vélte ezt a frigyet. Ewan azonban nem engedett és szembe szegült apjával. Ennek következménye halálbüntetés volt, neki és Rhiannek is. Az összes harcos lándzsát fogott és ellenük indult. Ewan az utolsó pillanatban még meg akarta érinteni Rhiant, legalább egyszer, ezért kézen fogta. Rhian közben imába kezdett. Az istenekhez fohászkodott. Azt kérte, hogy mentsék meg őket. A szél szabadságát és egy oroszlán erejét kérte maguknak, cserébe szolgálatot ígért az életük végéig. És az istenek meghallgatták kérését. A harcosok könyörtelenül közeledtek feléjük. Rhian hirtelen széllé lett, Ewan helyén pedig egy oroszlán állt. A szél könnyedén elsuhant a lándzsák között, az oroszlán pedig áttört a harcosok vonalán.

Az istenek azonban nem adták olyan olcsón a segítségüket, ami egyúttal átok is volt. Soha többé nem változhattak vissza emberekké. Mindig együtt lehettek, megérthették egymás gondolatait, de nem érinthették egymást. Továbbá Rhian a szolgálatukat ajánlotta, tehát feladatot kaptak. Minden nap meg kellett keresniük egy gonosz lelkű embert, és végezniük kellett vele.

Rhian szélként mindig Ewannel járt, körülvette őt fuvallataival. Amikor pedig elindultak feladatuk végrehajtására, Rhian minden alkalommal Ewan előtt haladt, hiszen ő mindent látott. Az emberek hamar megtanulták, ha erős szél támad, nemsokára megjelenik az oroszlán és akkor egy gonosz ember meghal. Rhian figyelmeztette minden veszélyre, vagy éppen erős szélvihart hozott létre, ezzel ledöntve Ewan előtt az akadályokat.

Sokáig éltek így, az istenek küldötteiként. Az emberiség fejlődött, változott, de a feladat ugyan az maradt.

Létezett egy falu, melynek lakosai közt nagyon sok gonosz lelkű ember élt. Rhian és Ewan egyre többször kereste fel ezt a falut. Egészen addig, amíg a falu össze nem fogott ellenük. Csapdákat állítottak és egy emberként készültek a következő alkalomra, amikor a szél és az oroszlán újra megjelenik. A szél pedig nemsokára meg is jelent. Látta, hogy mire készülnek az emberek. Gyengéd fuvallatával jelezte Ewannek a veszélyt, miközben erős széllökéseivel kezdte tönkretenni a csapdákat és ártalmatlanná tenni a fegyvereseket. Közben Ewan elindult annak az egy embernek a keresésére, akinek az életét az istenek azon a napon követelték. A szél elég nagy felfordulást okozott, hogy az oroszlán feltűnés nélkül a közelébe férkőzhessen. Sikerrel jártak volna, a szél és az oroszlán tökéletesen működött együtt, de arra nem számítottak, hogy a falunak van varázslója. Ez a varázsló értett a természeti erők irányításához, így befolyásolni tudta a szelet. Egyszerűen lecsillapította azt. Rhian úgy érezte, hogy foglyul ejtették, megkötözték. Felismerte ezt a varázst, valamikor nagyon régen ő is képes volt rá. Jól tudta tehát: nincs menekvés. Ahogy az embereknek nem kellett tovább bajlódniuk az erős széllel, figyelmük az oroszlán felé irányult. Ewan erős volt, vakmerően, félelem és meghátrálás nélkül szállt szembe mindenkivel, de a túlerő túlságosan is nagy volt. Sikerült sarokba szorítaniuk őt. Íjászok jöttek, akiket Rhian nem tudott megállítani. Végig kellett néznie, ahogy megölik a szerelmét. Ewan halálának pillanatában éles sikoly hallatszott, és Rhian lelke Ewannel együtt halt. A varázsló pedig, aki a szelet fogva tartotta, minden erejét elvesztette.

A szél és az oroszlán legendája örökre fenn maradt. Ha erős szél támadt, mindig azt mondták, hogy azon a napon az oroszlán elvisz egy gonosz lelket.

Rhian és Ewan kegyelmet kapott az istenektől. Jutalomban részesültek a hosszú évek szolgálataiért cserébe. Új lehetőséget kaptak. Lelkük emberi testben születik újjá egy másik világban, ahol majd újra megismerik egymást, ha eljön az ideje, és lehetőségük nyílik egy másik, boldog életre, együtt.