Hőség

Novella (971 katt)

2132. január 21.-e. Elviselhetetlen a hőség. A banánültetvény teljesen kiszáradt, már a kaktuszaink sem bírják sokáig. Azt pedig mindenki tudja, hogy ha a kaktuszok kiszáradnak, tovább kell költöznünk észak felé...

2132. január 24.-e. Ma hajnalban találtam valamit! A rozsdás fémlemez nagy része a homokos talaj alatt volt, így mielőtt nekikezdtem volna a kikaparásának, odahívtam Brali-et, ki a régi korok szakértője, s mint ilyen, az egyetlen írástudó a törzsben. Azt mondta, ez valami olyasmi lehetett, ami egy város határát jelölte a háborúk előtti időben. Bólogattam, mint aki érti. Eszem ágában sem volt kimutatni, hogy fogalmam sincs arról, mi az a város...

2132. január 27.-e. Brali ma megkeresett, és azt mondta, sikerült megfejteni a rozsdás táblán található feliratot. Valóban egy város határát jelezte, mint azt előre sejtette. Eddigre már utána érdeklődtem, mik is voltak azok a "városok". Olyan helyek, hol sok-sok ezer ember élhetett közel egymáshoz, szilárd, kőből épített házakban. Nem igazán értettem a dolgot, hiszen a kőből épült házakat nyílván nagyon nehezen tudták csak tovább szállítani, ha a hőmérséklet változása erre kényszeríttette az ősöket, de hát nyilván ebben rejlett a zsenialitásuk, az "elveszett technológia" hatalma... Ma a hőség elviselhetetlenre fokozódott, így az ősi vasszálak mentén tovább vándorolunk észak felé, elhagyva az ősök egykori birtokait. A város neve egyébként valami olyasmi, mint... Áldott Monogram... Vagy Szent-S?...

Anonymus Chynewa
2004-11-21