Cthulhu-t játszunk...

RPG (1356 katt)

Nyár elején megjelent (VÉGRE!) magyarul is a horror-szerepjátékok atyja, a Nagy Öreg, Cthulhu. Természetesen, mint nagy Lovecraft és szerepjáték rajongó egyből megvettem, és elkezdtem áttanulmányozni. Persze nem azzal kezdtem - jó szokásomhoz híven -, hogy milyen szabályok vonatkoznak a gyakásra (gy.k.: harc) meg az egyéb ilyen dolgokra, hanem inkább az egésznek a hangulata és a háttere érdekelt inkább.

Nos a legközelebbi alkalommal el is vittem a klubba, meg- és bemutatni, hogy mim van nekem. Persze Kapitány egyből rádurrant, merthogy ő is meg akarta venni, de éppen nem volt rá pénze, sőt András és kojak is elkezdett érdeklődni iránta, ami azért is különleges meglepetés volt, mivel mindketten elvetik a szerepjátékot, vagy legalábbis nem szeretik. Csizma még nem volt benne egészen biztos, hogy akar-e vele foglalkozni, de végül meggyőzte magát. Patkány pedig alapban kíváncsi volt erre a játékstílusra (és a játék során be is bizonyosodott, hogy ő a legjobb játékos - még mindig).

Ami tulajdonképpen eldöntötte, hogy játszani fogunk, az egy igen régi ötletem, amit Kapitány megsejthetett, mert igazából ő kérdezett rá:

- Mi lenne, ha saját magunkkal játszanánk?

Igazából ez vette rá kojaket és Andrást, hogy játsszanak ők is. Természetesen mindenkit megkérdeztem, hogy mennyire áll két lábbal a földön, amire a válasz majdnem mindenki részéről pozitív volt, egyedül Csizma volt egy kissé bizonytalan, de a játék során ezt nagyon jól leküzdötte.

Két hét múlva el is kezdődött a játék. Ennyi időt kértem a felkészülésre, mint Titoknok. Ki is ötlöttem egy jó kis történetet városunkban, és jól átnéztem a fontosabb szabályokat. (Épelme...)

A játék meglehetősen jól indult, mindenki a megfelelő hangulatban volt (előtte igen érdekes dolgokról beszélgettünk...), majd egyszercsak félrehívtam a másik szobába Patkányt, majd sorra a többieket, elmondtam a nekik szánt kis monológot, és így kezdetét vette a kaland.

Sajnos (vagy netán szerencsére) nem haladtunk olyan gyorsan, mint gondoltam, meg igazság szerint elég sok szálon futott a story, így több alkalommal kellett összegyűlnünk.

Nos, az az igazság, hogy más nem játszott még soha úgy Cthulhut, mint mi, (legalábbis remélem) hiszen, mivel magunkat alakítottuk (én is, mint NJK), a saját humorunk is jelen volt a játékban, és ez tette igazán életszerűvé, még a legfélelmetesebb helyzetekben is a játékot. Pl.:

Képzeljetek el egy színházi alagsort, melyben szűk, dohos folyosójáratok, alacsony mennyezetű termek vannak. A legbelső teremben egy hatalmas generátor van, mely a fűtést szolgálja, nem messze tőle pedig egy vakjárat, mely normálisan (vagyis a valóságban) be van temetve - egyébként a kazamatákba vezet -, de a játékban valaki alulról kibontotta, és történt is ott némi baleset, ráadásul az egyik ismerősünkkel, Piteqsszal. Tehát innen bármikor feljöhet az a szörnyűség, bár be volt zárva a rendőrség által, de egy ismerős nyomozó éppen azon ügyködött, hogy kinyissa. A generátorteremben van egy elkülönített rész, ahol a levegőt szívja a motor. Nos Csizma a játékban bement ebbe a kis helységbe, és a következőt mondta: "Most bemegyek oda, és kigúvadt szemekkel, izomból belefingok." "De most nem működik!" - mondtam én. "Nem baj, de ha legközelebb valaki bekapcsolja..." "Mit ettél te máma? Babot parasztkolbásszal, hogy olyan sokáig kitart? Fogadjunk, hogy egész nap erre készültél! - mondta András."

Persze ekkor már mindenkinek csurgott a könnye a nevetéstől, mert nemcsak elmondta, de némi arcmimikával be is mutatta, hogyan teszi ezt meg. Persze voltak egyéb más jó ötletek is, mármint miből lehet fegyvert készíteni. Így jött létre például a seprűnyélből készült "permetleves lándzsa".

Néhány nap múlva azután, jöttek azért a visszajelzések, hogy kissé jobban figyeltek hazafelé a szokásosnál. Sőt. Kapitány munkahelyén a játék szerint valaki öngyilkos lett, belevetette magát a gépsorba a játékidő szerint július 6-án... Azután a július 7-i Kg.S.T. próbán elmondta (természetesen már a valóságban), hogy tegnap reggel kint lógott a fekete zászló a munkahelyének kapuján... Persze az első kérdése a kollégáihoz remegő hangon az volt: "Nem tudjátok ki halt meg? És hogyan?" Mire a válasz: "Valaki biztos a gépek közé ugrott..."

Szóval totál para és skizó volt még utána egy darabig a csapat, de szerencsére kigyógyultak belőle.

Hát így játszottunk mi, a NE0PRIMITIVE$ Klub Cthulhut.